Nemes Tihamér OKSzTV'90

Szóelválasztás:

Készíts programot, amely a billentyűzetről vagy egy szöveges állományból (file-ból) bevitt, szóköz vagy újsor karakterekkel tagolt, helyes magyar szavakat kötőjelekkel elválasztva (szótagolva) ír ki a képernyőre! A programnak csak az alábbi elválasztási szabályokat kell betartania; ne találj ki új szabályokat! A felsoroltak közül próbálj meg minél többet alkalmazni, de úgy, hogy a program működőképes legyen!

A program alapváltozata minden beolvasott szót külön sorban írjon ki a képernyőre; ha több lehetséges elválasztás közül nem tudja kiválasztani a helyeset, akkor egymás után írja ki az összes változatot! Ha van időd, fejleszd tovább a kezelői felületet úgy, hogy a beolvasott szöveg egyetlen változatban a képernyő tetjén jelenjen meg, több lehetséges elválasztás esetén pedig a képernyő alján ajánlja fel kiválasztásra az egyes változatokat! Pl. fö-lül, föl-ül, me-gint, meg-int.

A bevitt szövegben az elválasztás helyét egyenlőségjellel (=) megjelölhetjük; ilyenkor a szót alkotó szórészeket mint önálló szavakat kell elválasztani a szótagolás szabályai szerint.

A program az elválasztás szempontjából ne tegyen különbséget kis- és nagybetűk között!

Az ékezetes magánhangzók jelölése: a', e', i', o', o:, o", u', u:, u".
Az egyjegyű hosszú mássalhangzók: bb, cc, dd, ff, gg, hh, stb.
A többjegyű rövid mássalhangzók: cs, dz, dzs, gy, ly, ny, sz, ty, zs.
Az (egyszerűsítettne kettőzött) többjegyű mássalhangzók: ccs, ddz, ddzz, ggy, lly, nny, ssz, tty, zzs.

Elválasztási szabályok (Forrás: A magyar helyesírás szabályai, 1984)

Az egyszerű szavak elválasztásának alapja a szótagolás.
 

1. Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne. Magánhangzó önmagában is alkothat szótagot. A szótag vagy magánhangzóval kezdődik, vagy - az elsőt kivéve - egyetlen rövid mássalhangzóval. Az egyetlen magánhangzót tartalmazó, valamint a háromnál nem több tagból álló szavakat nem választjuk el. Pl. bál, György, sztrájk,  te-ker-vé-nyes, trom-bi-ta (de: Leó, szia, apu).
2. A két magánhangzó között lévő egyetlen mássalhangzót - akár egy-, akár többjegyű a betűje - a következő szótagba visszük át. Pl. be-tű, ba-tyu, bo-dza, apá-mé, né-gyet, bri-dzsel.
3. A két magénhangzó között lévő kétféle rövid mássalhangzót jelölő (azaz nem kettőzött) betűk közül - akár egy-, akár többjegyűek - az elsőt az előző szótagban hagyjuk, a másodikat pedig átvisszük a következőbe. Így járunk el akkor is, ha a két mássalhangzó közül az első (azaz kettőzött betű jelöli). Pl. am-per, fosz-fát, mor-zsa, ta-risz-nya, tal-pa-lat-nyi, bron-zot, töl-gyes, hall-gat, könny-től.
4. Ha a két magánhangzó közötti mássalhangzó hosszú (azaz kettőzött betű jelöli), ennek egyik jegyét az előző szótagban hagyjuk, másik jegyét pedig átvisszük a következőbe. Pl. ber-reg, mil-li-mé-ter, em-ber-rel, hal-lak, job-ban, víz-zé.
5. Ha a két megánhangzó közötti hosszú mássalhangzót egyszerűsítetten kettőzött többjegyű betű jelöli, ennek elválasztásakor mind az előző szótag végén, mind a következő szótag elején ki kell írni a teljes rövid megfelelőjét. Pl. meny-nyi, ösz-sze, ágy-gyal, ész-szerű, megy-gyel.
6. Ha két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelölő betű van, csak az utolsó kerül a következő szótagba. Pl. cent-rum, ost-rom, nyolc-kor, bors-sal, vonz-za, kulcs-csal, metsz-szük, edz-dze, bridzs-dzsel.
7. A ch kétjegyű ugyan, de sokszor egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang jele, de egyetlen jegyű, s így mindkettő egy betűnek számít elválasztáskor. Úgy tekintjük őket, mint a rövid mássalhangzókat jelölő magyar betűket. Pl. or-chi-dea, pszi-cho-ló-gus, pra-xis, tech-ni-ka (de: srác-hoz).
8. A ch és x végződésű szavak -val, vel és -vá, vé ragos alakjait a következő példák szerint kell elválasztani: pech-hel, bó-rax-szá, Bach-hal.

Az igekötős szavak és a legképzős melléknevek kivételével összetett szavakkala programnak nem kell foglalkoznia. Ha a feldolgozandó szövegben összetett szó fordul elő, akkor az összetétel helyét egynlőségjellel jelöljük meg. Az összetett szavakat alkotó tagok már a szótagolás szabályai szerint választandók el.
9. Ha a kötőjellel írt szóösszetételt a szóhatáron túl szakítjuk meg, a kötőjelet csak egyszer kell kitenni. Pl. égre-földre, dúl-fúl.
10. A felsőfokú melléknevek leg- képzője önálló szótag. Pl. leg-jobb, leg-job-ban, leg-in-kább (de: le-gen-da).
11. A mássalhangzóra végződő igekötő önálló szótagképző: agyon-, át-, benn-, el-, ellen-, fel-, föl-, fe-lül-, fö-lül-, fenn-, fönn-, ke-resz-tül-, kü-lön-, meg-, széj-jel-, szét-, to-vább, túl-, vé-gig-. Pl. meg-int, fel-pró-bál.
12. Külön vizsgálandók a magánhangzóra végződő igekötők (ab-ba-, alá-, be-, be-le-, egy-be-, elő-, elő-re-, fél-be-, fél-re-, hát-ra-, ha-za-, hely-re-, hoz-zá-, ide-, ket-té-, ki-, köz-be-, köz-re-, le-, mel-lé-, ne-ki-, oda-, ösz-sze-, rá-, raj-ta-, szem-be-, vég-be-, visz-sza-), ha utánuk két vagy több mássalhangzó áll. Pl. ki-pró-bál, be-ska-tu-lyáz (de: ber-zen-ke-dik).
13. Külön vizsgálandók az alábbi képzőkre, illetve toldalékokra végződő szavak: -ság, ség, -szerű, -szer, -szor, -ször. Pl. malac-ság, köz-ség, száz-szor (de ésszerű: ész-sze-rű).


Esztétikai kívánalmak:

14. Az összetett szavak összetételi határának kivételével két magánhangzó közé nem szabad elválasztójelet tenni. Pl. dió-nyi, kia-bál (de: ki-e-mel).
15. Szó eleján, illetve végén álló magánhangzót nem szabad leválasztani. Pl. ele-mó-zsia, idill, ké-mia, ké-miai.
16. Szó elején álló magánhangzócsoportot nem szabad leválasztani. Pl. Euró-pa, aero-nau-ta.


Értékelési szempontok:

1. A programban megvalósított funkciók megbízható működése.
2. A megvalósított funkciók száma, sokrétűsége.
3. A program belső szerkezete: logikus tagolás, általános célú eljárások, bővíthetőség, ...
4. A program olvashatósága: beszédes elnevezések, áttekinthető tördelés, magyarázatok, ...

Elérhető összpontszám: 105 pont